A Zöld család-avagy a virágok őrei

Ők a legújabb büszkeségeim. Bár az ötlet nem tőlem származik, de annyira tetszenek, hogy nem tudtam megállni egynél. Nem most készítettem ilyet először, már néhány évvel ezelőtt sikerült néhányat csinálni, amik sajnos mind otthon maradtak a virágaimmal együtt, hogy míg távol vagyok addig vigyázzanak rájuk. Most újra előszedtem ezt a mintát és készült belöle még egy pár, de azt hiszem ők mind  ajándékkdnt fogják végezni.

 

 

Már készül a Piros Szimfónia is, de annyi mindent akarok egyszerre csinálni, hogy megakadt a terv félúton.

Kalanchoe pihenni szeretne

Mikor beköltöztünk az új lakásba (tavaly október) akkor vettük ezt a virágot, melynek a neve hivatalosan Kalanchoe, magyarul Korallvirág. Gyönyörű volt, én nagyon szeretem a sok kicsi dús virágját, a gond csak az, hogy egy idő után elnyúlnak a hajtások. Emeleti ablakban van, nagyon világos helyen, tehát nem a fény után fut, és azt olvastam róla, hogy ha nem akarjuk, hogy elnyúrguljon akkor virágzás után vágjuk vissza. Igen ám, de az én kis virágom azóta folyamatosan virágzik és nem is akárhogy. Nekem nincs szívem ezeket a hajtásokat levágni:

Ugyanakkor meg így néz ki: 

Ahelyett, hogy valahogy így nézne ki:

Tud valaki valami jó ötletet, hogyan lehetne egy kicsit  pihenésre bírni?

Iskolás Pipi és Kockás Panna

A zöld pipi hozzávalóit illetve szabásmintáját már régebben kaptam Ginától, de csak most jutottam oda, hogy meg is varjam.  Sajnos az összevarrás közben elrontottam a dolgot, és az akasztót hozzávartam a testhez, így most úgy néz ki, mintha iskolatáska lenne rajta. Ahol egy van ott kettő is elfér, tehát készült neki egy pár is, pirosban és kockásban. Így született meg Iskolás Pipi és Kockás Panna :)

Ezúttal célba értek...

Az elmúlt hétvégén is vendégségben voltunk, és mostmár odaadtam a magammal vitt ajándékot :) Ezúttal egy nagyon aranyos kislány kapta a képen látható dolgokat, illetve még két lila eper is csatlakozott hozzájuk, mivel a lila a kislány kedvenc színe, de azok sajnos nincsenek a képen, mert az utolsó pillanatban kaptam őket magamhoz. 

Emlékeztek még a lila csigára? Ők most mind hozzá költöztek.

 

És végül mutatok nektek néhány virágot a teraszunkról.
Lehet, hogy a virágszépségversenyen nem ők nyernének, de nekem most ők a legszebbek.

Így még nem jártam...

Ilyen még eddig nem történt velem, és bár nem vagyok rá büszke és gondolkoztam rajta, leírjam e, de végülis úgy döntöttem, megosztom veletek. Ne vessetek meg érte.
Hétvégén (felnőtt) születésnapon voltunk, és tudtam, hogy a házban van két kicsi fiúcska, így hát gondoltam nem megyek üres kézzel, a nagyobbacskának(4)  készítettem egy csigát, a kicsinek(1) pedig egy már régebben készített mackómat szántam.  Előzményként tudni kell, hogy a házban még soha nem jártam, a gyerekeket sem ismertem, de mivel a születésnapos a párom kollégája és barátunk, már többször küldtem a gyerekeknek ezt azt, pld.húsvétra csibéket meg nyuszikat, karácsonyra díszeket a fára, azelőtt meg a feleségének lakást díszíteni egy pamut fonott koszorút, amin megmondom őszintén sokat dolgoztam, de ennek ellenére nagyon szívesen adtam.
Szóval a születésnapon hirtelen sokan összegyűltünk, gyermek is sok lett hirtelen, így hát mivel nem volt mindenkinek ajándékom (így már többször jártam), vártam a megfelelő alkalmat, hogy odaadhassam a ház kis lakosainak a nekik szánt játékokat. Vendég egyre töb, alkalom egyre kevesebb, és ekkor előkerült egy játékos doboz, amiből kiborítva a játékokat rámkacsintott az általam készített pamut koszorú, mindenféle játék alól szinte könyörgott, hogy vegyem fel, mentsem meg, ne hagyjam ott a sok játék alatt...  Dehát, hogy bányásszam én ki azt, amit már korábban ajándékba odaadtam...? Ne értsetek félre, az, hogy még egy köszönömöt sem kaptam egyik ajándékért sem, azt nem veszem figyelembe, de úgy éreztem abban a pillanatban, hogy talán ez egy olyan ház, ahol nem értékelik az ilyesmit. És akkor, a csalódottságom közepette, hogy nem tudtam megmenteni a koszorút a gyereklábak taposásától, úgy döntöttem, hogy nem adom oda az ajándékokat....Igaz alkalom sem igazán volt rá a sok kis láb között, és bár lelkiismeretfurdalásom volt bőven, mégis úgy gondoltam, lesz nekik jobb helyük is.  Azóta is úgy érzem, hogy rossz vagyok, hogy ilyet tettem, de ez már így történt.

És akkor íme ők, akik bár készültek elköltözni, most mégis egyenlőre velem élnek, és várják, hogy megtalálják szerető gazdájukat.

Egy kis apróság..

...készült, csak hogy megtaláljam mindig a kulcsomat.

Kellemes Húsvétot mindenkinek!

Ezzel az ajtódísszel szeretnék mindenkinek kellemes tavaszi ünnepnapokat kívánni!
Remélem mindenkinek olyan szépen telnek a Húsvét napjai mint nekünk.