Lassan kezdek magamhoz jönni, bár még nagyon nagyon sok időnek kell eltelnie...
Mostanában nem igazán ültem le a varrósarkomhoz, nem volt hozzá türelmem, ezért a következőkben olyan dolgokat fogok mutatni, amiket még korábban készítettem.
Júniusban ünnepelte a kisebbik keresztlányunk a 2 éves születésnapját, ezért ők költöztek be hozzá:
2011. augusztus 25., csütörtök
2011. augusztus 11., csütörtök
Csak az hal meg, akit elfelednek....
Emlékeztek még? EZT a falvédőt Édesanyámnak készítettem, ami azóta is az ágya mellett őrizte álmait.
Bár a REMÉNY már meghalt, de a SZERETET, amit Ő adott nekünk örökre megmarad a szívünkben. Tudom, az ÉLETNEK mennie kell tovább és HISZEM, hogy Ő majd minden ÜNNEP alkalmával lenéz ránk odafentről és ÖRÖM tölti majd el a lelkét ha látja, hogy BÉKESSÉGBEN szeretjük egymást.
Egy CSODA volt minden egyes nap, amit együtt tölthettünk Vele. HISZEM, hogy a JóIsten vigyáz Rá.
Bár a REMÉNY már meghalt, de a SZERETET, amit Ő adott nekünk örökre megmarad a szívünkben. Tudom, az ÉLETNEK mennie kell tovább és HISZEM, hogy Ő majd minden ÜNNEP alkalmával lenéz ránk odafentről és ÖRÖM tölti majd el a lelkét ha látja, hogy BÉKESSÉGBEN szeretjük egymást.
Egy CSODA volt minden egyes nap, amit együtt tölthettünk Vele. HISZEM, hogy a JóIsten vigyáz Rá.
2011. augusztus 8., hétfő
Szomorúság
Nem is tudom, mit írhatnék.
Három hete Nagymamám, majd másnap a kutyusom után múlt héten eltemettem az én drága Édesanyámat.
Emléke örökké legyen áldott.
Három hete Nagymamám, majd másnap a kutyusom után múlt héten eltemettem az én drága Édesanyámat.
Emléke örökké legyen áldott.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)